Nyílt levél a hatalomnak és annak udvari bohócainak
A Szőlő utcai javítóintézet botránya Magyarország legkiszolgáltatottabb fiataljairól szól — olyan fiatalokról, akiket a gyanú szerint prostitúcióra kényszerítettek. Erre mondta Nagy Feró, hogy “mindenki jól járt”. A kormány csak akkor kapta fel a fejét, amikor a nyilatkozat miatt felháborodás tört ki. De meddig lehet még az áldozatokat hibáztatni, és meddig maradhat következmények nélkül az állami felelőtlenség?
Nagy Feró botrány: a fellépéseken túl is felelősséggel tartozik az áldozatokért
Nagy Feró, te tényleg ezt akartad?
Ennyi év színpad után, ez maradjon utánad? Egy mondat:
„A lányok is kerestek pénzt… mindenki jól járt.”
Nem.
Nem „jól járt” senki.
Csak a bántalmazók.
Meg az a rendszer, amelyik hagyta, hogy ez megtörténjen.
És tudod mi a legrosszabb?
Hogy még csak el sem szégyellted magad.
Még viccelődtél is.
Mintha ezek a lányok maguk választották volna
a kényszert,
a félelmet,
a kiszolgáltatottságot,
az éjszakát,
a férfiakat,
a pénzt, amit soha nem ők tettek zsebre.
A kormány reakciója? Az is beszédes.
Vitályos Eszter felháborodott.
Nőként, anyaként.
Jó.
Legalább valaki kinyitotta a szemét. Igaz napok kellettek hozzá!
De hadd kérdezzem meg:
Hol volt ez a harcos anyai szív akkor, amikor
állami intézményben
állami felügyelet alatt
állami pénzből
szexrabszolgaság folyt?
Hol volt a magyar gyermekvédelem, amikor a gyerekeket a magyar állam adta oda a farkasoknak?
Hol voltak a törvényhozók,
a miniszterek,
a felügyeletek,
a propagandisták,
amikor ez a „mindenki jól járt” pokol felépült?
A javítóintézet falain belül Magyarország szégyene történt.
És ti csak akkor kaptátok fel a fejeteket, amikor egy celeb hülyeséget mondott a kamerába.
Mert itt az áldozat az, aki mindig megkapja a pofont
Akire rá lehet fogni:
„maga akarta”.
„haszna volt belőle”.
„kereste a pénzt”.
De tudod mit?
Az áldozat nem egy szerep, amit leveszünk a színpadról.
Az áldozat egy élet, amit tönkretettek.
Az áldozat nem hibás.
Az áldozat nem kér engedélyt, hogy fájjon neki.
És akkor jönsz te, Feró
Beleülsz a reflektorba, hátad mögött a hatalom fényeivel,
és azt mondod: “Mindenki jól járt.”
Hát NEM.
Nem járt jól Magyarország erkölcse.
Nem járt jól a társadalmi lelkiismeret.
Nem járt jól egyetlen áldozat sem, akinek azt sugallták,
hogy a testéből lehet nemzeti ipart csinálni.
Mit kéne most tenni?
Nem mosakodni.
Nem megmagyarázni.
Nem bagatellizálni.
Hanem:
Bocsánatot kérni — nem magyarázkodva, hanem térdre ereszkedve.
Levágni a botrányról a kormányzati háló mocskos szálait.
Tényleg megvédeni azokat, akiket eddig csak felhasználtatok.
Utóirat:
Egy ország most azt kérdezi:
A gyerekeinket megvéditek?
Vagy csak addig érdekesek, amíg a propagandában jól mutatnak?
Tetteik után ítéltetnek meg az emberek.
Nagy Feró, a te szavaid most azt üvöltik:
nem érted mi a tisztelet, mi a felelősség, mi az emberség.
De még nem késő bizonyítani az ellenkezőjét.
Ha van benned még valami abból a lázadóból, aki egykor voltál —
az most az áldozatok mellé áll.
A reflektor mögött is embernek kellene maradni
Van valami egészen bizarr abban, amikor egy művész úgy tesz, mintha a színpadon minden meg lenne bocsátva. Mert jön a fény, dübörög a basszus, a közönség üvölt, és ő elhiszi magáról, hogy a világ neki mindent elnéz.
És lehet, hogy a rock ’n’ rollhoz hozzátartozik egy korsó sör, egy flaska pálinka meg az örök „még egy utolsó”… De amikor valaki nemzet szintű közszereplővé válik, amikor politikai rendezvényeken tapsoltatja a tömeget, amikor nyilvános ügyekben formál véleményt — akkor a pia már nem bohém díszlet, hanem alibi.
A bántalmazásokra.
A kiszolgáltatottságra.
A lopásra.
A hazugságra.
A színpadon tett nagypofájú gesztusokra, amiket aztán másnap letagadnak.
És lehet, hogy a közönség a refrént még együtt ordítja vele,
de az áldozatok némasága hangosabb bármelyik Beatrice-slágernél.
A művész úr kedveli a rebellist játszani — csak épp a legfontosabb lázadást nem meri megtenni:
szembenézni magával.
A felelősség mögött nem fér el az a sok évnyi szerep, amit maga köré épített.
Az ország nem azért adott neki mikrofont, hogy belerúgjon a legvédtelenebbekbe.
És nem azért kapott színpadot, hogy a saját hibáit feloldozza benne.
Mert egy művésznek nemcsak akkor kell embernek lennie,
amikor ráirányul a fény —
hanem akkor is, amikor az árnyékában áll.
Ha Nagy Feró most nem képes kimondani, hogy tévedett,
ha nem tudja felemelni a hangját azokért, akiket eddig lenézett,
akkor minden dal, minden koncert, minden díj üres díszlet marad.
A színpad nem mentség.
A hírnév nem pajzs.
És a pia nem kifogás.
Most már tényleg ideje volna felnőni —
mielőtt végleg kijózanítja a valóság.
Fotó: MTI
Magyar News Online– Reiter Judit
Magyar News Online: A valóság, első kézből
A Magyar News Online a hiteles tájékoztatás és a független újságírás elkötelezett hírportálja. Nap mint nap azon dolgozunk, hogy olvasóink valós, torzítatlan híreket kapjanak az ország és a világ eseményeiről. Ahhoz, hogy ez így is maradjon szükségünk van az Ön TÁMOGATÁSÁRA is, amit ITTtehet meg.
Célunk, hogy mentesek maradjunk a propagandától, és a tiszta tényeket, valamint objektív elemzéseket helyezzük előtérbe. Olvasóink elsőként értesülhetnek politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális hírekről – mindezt megbízható, alapos források alapján.
Érdekesnek találtad? Oszd meg!






