Magyar Péter visszadobta a kesztyűt – de miért lett volna öngól a Fidesznek Varga Judit visszatérése?
„Elnök úr, nem kell cidrizni!” – írta Magyar Péter legújabb bejegyzésében, amellyel újra az ország figyelmét a kormányfőre és annak bujkálására irányította. A Tisza Párt vezetője ezúttal nemcsak politikai üzenetet küldött, hanem szimbolikusat is: a hatalommal szemben a bátorságot állította, a rendszerrel szemben az őszinteséget. A háttérben pedig egy másik, éppen kipukkanni kész politikai lufi feszül: Varga Judit feltételezett visszatérése.
A visszatérés, ami újra kinyitotta volna a sebeket
De miért is lett volna ez akkora baj a Fidesznek? És miért fagyott meg a mosoly a propagandagépezet arcán, amikor a volt igazságügyi miniszter neve újra felmerült?
Varga Judit neve máig szimbolikusan összekapcsolódik a NER kettősségével: a kifelé európai, befelé illiberális hatalomgyakorlással. Az egykori miniszter – aki az igazságügyi reformok arcaként szolgált Brüsszel felé – belülről pontosan tudta, hogyan működik a rendszer.
Amikor távozott, nem véletlenül tette azt látványosan, sőt, emberi gesztusokkal kísérve: a közvélemény nagy része úgy érezte, ő volt az egyetlen, aki még megőrzött valamit a lelkiismeretéből.
Ha most visszatért volna, azzal a Fidesz akaratlanul is elismeri:
– nincs utánpótlás,
– nincs új arc,
– és nincs, aki hitelesen képviselje az „új korszakot”, amiről Orbán Viktor annyit beszél.
Egy Varga Judit-féle visszatérés nem erősítette volna, hanem megingatta volna a párt kommunikációját. Hiszen mindenki tudja, miért távozott, és azt is, ki miatt.
A nő, aki túl sokat tud
A Fidesz rendszerében a lojalitás mindent felülír. Varga Judit azonban olyan pozícióban volt, ahol belelátott a hatalom legbelsőbb szobáiba. Tudja, ki dönt, mikor, és hogyan. Tudja, mi volt valódi oka a kegyvesztettségeknek, és hogyan működik a politikai bosszú.
Ez teszi őt veszélyessé.
Nem a politikai ambíciói miatt, hanem azért, mert a puszta létezése emlékezteti a közvéleményt arra, hogy a rendszer morálisan régóta megrogyott. Aki belülről látta és elment, annak minden visszaszólása repedést okoz a NER monolit falán.
És ha valaki, hát ő pontosan tudja, milyen az, amikor valaki nem hajlandó „szoknyája mögé bújni” Orbán Viktor hatalmi játszmáinak.
Magyar Péter és a politikai tükör
Magyar Péter Facebook-posztja nemcsak egy odamondás volt – hanem tükröt tartott a hatalomnak.
A mondatok mögött ugyanis ott a mélyebb üzenet: a Fidesz egykori emberei – köztük Varga Judit is – ma már a rendszer saját árnyékától menekülnek.
A politikai bátorság, amelyet a Tisza Párt vezetője követel Orbántól, nem csak szimbolikus: azt is jelenti, hogy ideje lenne a hatalomnak szembenézni a következményeivel.
Ha Orbán Viktor valóban „utcai harcos”, ahogy egykor mondta magáról, akkor most lenne alkalma bizonyítani – nem a Karmelita kolostor zárt falai között, hanem egyéni választókerületben, face to face, pacekba.
Varga Judit visszatérése: politikai Pandora-szelence
A Fidesz számára Varga Judit bármiféle visszahozatala olyan lenne, mint egy Pandora-szelence: amint kinyitják, kicsúszik belőle minden, amit eddig igyekeztek elfelejteni.
A miniszter volt férje, Magyar Péter, mára a kormány legveszélyesebb ellenfelévé vált. Minden megszólalásával, minden posztjával a Fidesz egyik legfájóbb pontját piszkálja: a képmutatás és a hatalomféltés közötti ellentmondást.
Egy Varga Judit–Magyar Péter „újra egy lapon” helyzet kommunikációs rémálom lenne a kormánypárt számára. Mert bármennyire próbálnák is különválasztani a magánéletet a politikától, az üzenet így is átjönne:
az ország egyik legbefolyásosabb pártja a saját múltjától retteg.
Összegzés: a hatalom most már nem bujkálhat örökké
A Fidesz 15 éve építi a félelemre és hűségre épülő politikai struktúráját. De a hatalom fényében állni sokáig csak azok tudnak, akik nem félnek a saját árnyékuktól.
Varga Judit visszatérése ezt az árnyékot tette volna láthatóvá, Magyar Péter pedig rámutatott: a rendszer gyenge pontja már nem a „Brüsszel”, nem az ellenzék, hanem a saját emberei.
Amikor Magyar Péter azt írja, „Nem kell cidrizni, Elnök úr!”, az nemcsak egy kihívás, hanem egy korszak végét jelzi.
Mert ha a miniszterelnök valóban annyira bátor, mint amennyire a propagandája hirdeti, akkor ideje kilépni a védett környezetből – és megmérettetni magát.
De amíg ez nem történik meg, addig marad a sunnyogás, a menekülés, és az ország, amely egyre hangosabban kérdezi:
hol van most a bátorság, amiről 15 évig beszéltek?
Fotó: MTI
Magyar News Online– Reiter Judit
Érdekesnek találtad? Oszd meg!






