„A gyerekem teste nem az egyház birtoka”

Egy szabolcsi anya vallomása az igazságtalanságról, a hallgatásról és a hit elvesztéséről

Egy szabolcsi településen beszélgetünk. Az udvaron rozsdás bicikli, a konyhaasztalon gyerekrajzok, amiket már az unokák pingáltak és egy félig elfogyott tea. Az asszony — nevezzük csak „az anyának” — lassan beszél, gyakran elakad, de már nincs benne félelem. Csak keserű nyugalom. A történet, amit elmesél, nem egyedi. Csak ritkán mondják ki hangosan.

„Azt hittem, ha elmondom az igazat, valaki majd segít. Hogy van egy rendszer, ami megvédi a gyereket. De nem volt. Senkit nem érdekelt, csak az, hogy ne legyen botrány.”

Gyökerek: a csend világa

A család rendezett életet élt. A férj autószerelőként dolgozott, saját kis műhelye volt, az anya pedig pedagógusként tanított egy általános iskolában. Két gyermekük volt, közülük a lány már kamaszkorba lépett, amikor a szülők úgy döntöttek, egyházi iskolába íratják, „jobb erkölcsi közegbe”, ahol biztonságban lesz.

„Azt gondoltuk, ott majd megtanul tisztelettel bánni másokkal, és őt is tisztelettel kezelik. Az ember azt hiszi, az egyház falai közt a gyerek jó kezekben van. Aztán kiderül, hogy ott is csak emberek vannak, és némelyik nagyon rossz ember.”

Az iskola Pest megyében működött, kollégiumos rendszerben. A lány eleinte boldog volt — hittanórák, közösség, kirándulások. Aztán valami megváltozott. Egyre kevesebbet beszélt, elzárkózott, nem akart visszamenni a hétvégék után.

„Azt mondta, fáj a hasa, nem akar visszamenni. Azt hittem, csak kamaszodik. Aztán egyszer csak sírva mondta, hogy a hittan után bent maradt a pap, és őt megölelte… máshogy. Aztán megint. És megint.”

A tagadás fala

Az anya ekkor még bízott a rendszerben. Az iskolát kereste először, a hittantanárt, az igazgatót, a lelkészt.
A válasz mindenhol ugyanaz volt: „Ne fújja fel a dolgot, biztos félreértés.”

„Az igazgató azt mondta, az atya sok gyerekkel kedves, ne legyek túlérzékeny. A hittanárnő meg azt, hogy a lányom talán csak figyelemre vágyik. De én tudtam, hogy nem erről van szó. Anyai ösztön ez. Éreztem, hogy baj van.”

Amikor a szülők az egyházmegye felé fordultak, egy egyházi jogásztól azt kapták válaszként, „belső vizsgálatot” lesz.
Erre a vizsgálatra soha nem került sor.

„Azt mondták, addig ne beszéljünk róla senkinek, ne tegyük tönkre a pap hírnevét. Mintha az ő jó híre többet érne, mint a lányom teste.”

A rendszer másik arca: a pszichológus

A körzeti pszichológushoz irányították őket, aki néhány beszélgetés után azt írta a jegyzőkönyvbe: „A gyermek túlzott fantáziavilággal rendelkezik, nehezen tesz különbséget a szeretet és a szexuális közeledés között.”

„Azt mondta nekem, hogy a lányom kamaszodik, megzavarhatta az apai szeretet és a férfi közeledés közötti különbség. Azt éreztük, hogy most már nemcsak az egyház, de a pszichológus is ellenünk dolgozik. Hogy már a valóságot is el akarják venni tőlünk.”

Ez volt a pillanat, amikor az anya és férje úgy döntöttek, a rendőrséghez fordulnak.

A rendőrségi falak

A feljelentést megtették — 2000-es évek elején, amikor a gyermekvédelmi törvények még jóval gyengébbek voltak.
A lányt kihallgatták, de a procedúra maga is újabb trauma lett.

„Egy idegen szobába vitték, két férfi ült vele szemben. Kérdéseket tettek fel, amiket egy gyerek soha nem akar hallani. Aztán azt mondták, hogy nincs elég bizonyíték. Hogy szava áll szemben egy felnőtt papéval.”

A nyomozás végül megszűnt, „bűncselekmény hiányában”.

„Akkor éreztem először, hogy nemcsak a pap, hanem az egész ország bántotta meg a lányomat.”

A hallgatás évei

A hallgatás évei

Az ügy elfelejtődött. Az egyház soha nem kért bocsánatot.
A papot néhány hónappal később másik településre helyezték, „pihenőre”.

A család ezután elköltözött. Az anya nem tudott többé hinni sem az intézményekben, sem a hivatásában.

„Pedagógus vagyok. Arra esküdtem, hogy a gyerek védelme az első. És közben végig néztem, ahogy a rendszer, amiben hiszek, darabokra töri az enyémet. Külföldre mentünk. Hosszas terápián esett át kint a család, egy remek orvos házaspár ismeretsége után. Így sikerült túljutnunk a nehéz időszakon. Most is csak a halottak napja miatt voltunk itthon, rendbe tenni a sírokat.”

Etikai vákuum: a védelem nélküli gyermek

A történet rávilágít arra, amit Magyarországon évtizedek óta nem sikerült megoldani: a gyermekvédelmi rendszer és az egyházak felelősségi köre között tátongó űrre.

Az egyházi iskolákban tanító papok és szerzetesek sokszor nem minősülnek közvetlenül az oktatási rendszer alkalmazottainak, így az ellenük indított eljárások nehezebben kivitelezhetők.
A belső egyházi vizsgálatok nem nyilvánosak, az áldozat pedig ritkán kap támogatást.

A 2000-es években a gyermek meghallgatás gyakran pszichológiai szakértelem nélkül zajlott, a hatóságok nem rendelkeztek képzett gyermekvédelmi szakemberekkel.
A pszichológusok pedig — mint ebben az esetben — gyakran a szülői tekintélyt és a gyermeki „fantáziát” tették meg bűnbakká.

Rendszerhibák, amelyek ma is léteznek

Az egyházi iskolák belső autonómiája miatt a visszaéléseket sokszor „házon belül” próbálják rendezni, nem vonják be időben a hatóságokat.

A gyermekvédelmi szakértői hálózat alulfinanszírozott és túlterhelt, vidéken sok helyen nincs gyerekpszichológus, csak körzeti tanácsadó.

A rendőrségi eljárások nem mindig biztosítják a gyermekbarát kihallgatást, főként vidéki kapitányságokon.

Az áldozatok támogatása minimális — nincs állami jogsegély, pszichológiai ellátás, trauma utáni gondozás.

A társadalmi közöny még mindig erősebb, mint az empátia: sokszor a családot hibáztatják, amiért „nem hallgatott el időben”.

Ha Ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van

Ha ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, esetleg úgy érzi, hogy bántalmazás, erőszak vagy öngyilkosság gondolata foglalkoztatja, kérjen segítséget!
Ingyenesen hívható az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat a 06-80-20-55-20-as számon (éjjel-nappal, ingyenesen),
vagy fordulhat a NANE segélyvonalhoz a 06-80-505-101 telefonszámon (hétfő, kedd, csütörtök: 18–22 óra között).

Ha öngyilkossági gondolatai vannak, hívja a 116-123-as ingyenes Lelki Elsősegély vonalat, ahol éjjel-nappal, anonim módon segítenek.

Magyar News Online– Reiter Judit

Magyar News Online: A valóság, első kézből

A Magyar News Online a hiteles tájékoztatás és a független újságírás elkötelezett hírportálja. Nap mint nap azon dolgozunk, hogy olvasóink valós, torzítatlan híreket kapjanak az ország és a világ eseményeiről. Ahhoz, hogy ez így is maradjon szükségünk van az Ön TÁMOGATÁSÁRA is, amit ITTtehet meg.

Célunk, hogy mentesek maradjunk a propagandától, és a tiszta tényeket, valamint objektív elemzéseket helyezzük előtérbe. Olvasóink elsőként értesülhetnek politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális hírekről – mindezt megbízható, alapos források alapján.

Érdekesnek találtad? Oszd meg!